Zebras 

Ezzel a kirakatinstallációval arra kívántam felhívni a  figyelmet, hogy milyen arányban foglal helyet a Földön a valós termék és annak igazi funkciót nélkülöző csomagolása. Nincs idejük elhasználódni, mikor kibontjuk a  terméket, a csomagolás státusza automatikusan megváltozik: szemétnek tekintjük azt. Egy papírmasé fekete lyukat készítettem tojástartókból, mely elnyeli a közepében levő valós terméket, a tojást. 

A kör a legtökéletesebb alakzat, a középponttól távolodva minden megsokszorozódik és attól azonos távolságú részekre oszlik. A tojás maga is a legősibb szabályos objektum, magában hordozza a sokszorozódás asszociációját a születés által, amit a fészek formára emlékeztető fekete lyuk is erősít.
A designökológián belül az egyik legmeghatározóbb- "melyik volt előbb, a tojás vagy a tyúk"-hoz hasonlatos- kérdés, hogy "a funkció követi a formát, vagy a forma a funkciót?"
Munkámban az erőegyensúlyt tekintve (amit színkontrasztokkal erősítek), a fekete lyuk uralkodik a tojás felett, ugyanakkor filozófiai értelemben a tojástartó létezését csak a tojás létezése indokolja. Ezt a pszeudo-dominanciát a tojás színű falakkal igyekeztem érzékeltetni, amik bezárják a kompozíciót.

A papírmasé olcsó, könnyen formázható, gyorsan lebomló, újrahasznosítható anyag: préselt papírpép. Felmerül a kérdés: miért egy ökológiai szempontból kedvező anyagot használok a túlcsomagolás negatív példájaként. Igyekeztem a munkafolyamat minden pontján a lehető leginkább öko tudatos anyaghasználattal élni. Ugyanakkor a gyártás során a papír kedvezőtlen tulajdonságainak kiküszöbölésére műanyag adalékokat használnak, ezáltal úgy gondolom, megállja a helyét a szintetikus csomagolások mellett ebben a kontextusban. Egyébként a problémakör nem merül ki az újrahasznosítási megoldások keresésében, amíg nem kezdünk el újrahasználni olyan dolgokat, mint a befőttesüvegek, nylon zacskók, és tojástartók.

Az alábbi munkám egy háromdimenziós parafrázisa Victor Vasarely kétdimenziós Zebráinak. A festmény a művész korai grafikus időszakában készült, optikai illúzióra épül, zebrákat láttat csupán fekete-fehér csíkok felhasználásával. Én egy teljesen csíkozott felületet festettem a vászonra, természetesen a csíkok ugyanúgy követik az állatok formáját, csak továbbfutnak a vászon széléig, teljesen kitöltve azt. Egy adott nézőpontból szemlélve különböző formájú fekete pacák "harapják ki" ki az eredeti látványt, a vászon előtt a térben 3 egymás mögött levő fólia rétegen elhelyezkedve.